Le Grande Motte szép kis üdülővároska, hatalmas vitorláskikötővel és rengeteg kisvendéglővel. A GPS segítségével gyorsan odataláltunk, az 1700km-es utat 15 óra alatt zavartuk le, nem volt olyan vészes...

Beregisztráltunk és mivel Melanie az mondta, hogy mindenképpen a legmagasabb szintre jelentkezzünk, az 5-ös csoportot ikszeltük be. Némi ténfergés után megkerestük a szállást, ahol egy kisebb lukat ajánlottak fel egy ventillátorral felszerelve. Már belépéskor olyan meleg volt, hogy azzal a lendülettel kértünk egy drágább, de legalább légkondis szobát. Másnap teszteltük a reggelit, majd köszöntük, és nem kértünk többet a hétre.


Az, hogy Melanie úgy gondolta, hogy a tudásunk elegendő a legmagasabb szinthez - amit röviden így definiáltak:
„You master all the basics of West Coast Swing ? You are a dance teacher and spend all your spare time on crawling all the WCS websites on earth to find new technics or try to learn something new ? Maybe it could be the right choice to join this level ! Beware, this level is dedicated for professionals of the WCS or competitors.” - még nem volt elég hozzá, hogy automatikusan bekerüljünk. Szintfelmérő válogatót is rendeztek. Olyan 140-en voltunk, és áhított szintek szerint kellett sorban táncolni. Már a 3-asnál kicsit idegesek voltunk, mert olyan figurák kavaroktak, amikhez hozzá sem tudtunk volna szagolni. A 4-es szintre meg olyan kevesen álltak fel, hogy mondták, hogy álljanak melléjük az 5-ösök is, és úgy fogják majd a tanárok szétdobni a csoportot, hogy ki lesz 4-es meg 5-ös. Másnap derült csak, ki, hogy egész héten gay-rózsaszín műanyag karszalagot kell majd hordanunk. A 4-es csoporté bezzeg fekete volt…

A tábor időbeosztása kényelmes volt. Minden nap 13:00-18:00-ig voltak órák, utána pihi. Majd az esit buli előtt még egy rövid kis taster lesson, majd 22:30-tól 3:00-ig buli.
Hamar beleszoktunk a 11 órás kelésbe és a hajnali ágybazuhanásba. Eleget aludtunk, sokat tanultunk, még többet buliztunk, de hiába voltunk egy gyönyörű homokos luxus tengerparton a Francia Riviérán, csak kétszer mártózunk meg röviden a tengerben. Igazat megvallva nem is nagyon hiányzott, a másodikra is úgy kellett Ritának rábeszélnie.
A tanárok:


Jordan Frisbee & Tatiana Mollman
Őket nem nagyon kell bemutatni… Profin táncolnak, és végtelenül profin tanítanak. A magánórákat már teljesen lefoglalták 3 héttel a táborkezdés előtt, úgyhogy velük nem tudtunk külön órázni. Koreográfiát és nagyon nehéz figurákat tanítottak, majd a végén a double resistance Jordan féle rejtelmeibe avattak be. Mindkettő rendkívül hasznos volt. Buliban keveset voltak, mert amikor igen, akkor folyamatosan zaklatják őket felkérésekkel. Jordan egy lányt kért föl a tábor alatt, egyetlen egyszer, aki nem ottani tanár volt. Ritát!
Dim lights

Parker Dearborn & Jessica Cox
Órán koreográfiát tanultunk, de velük sikerült magánórázni is. Na az még hasznosabb volt. Parker egy végtelenül rendes, szimpatikus, barátságos fazon. Még egy kupac zenét is hozzánk vágott. Jól összehaverkodtunk.
Dim lights


Olivier Rio & Amandine
Ők tartották a taster órákat. Mutattak egy-két érdekes dolgot, de az nem derült ki számunkra, hogy milyen jól magyaráznak, mert mindent Franciául mondtak. A végére már nagyon jól ment az ön dö kátr… Rengeteget kattogott a mikrofonba, és minden figurára valami hangutánzószerűséggel utalt. A prep step például tic-tac volt…
Dim lights
Azért ennél már jobbak voltak most…

Paul Warden & Catriona Wiles
A srác kissé forró volt, és úgy is viselkedett. Amúgy nem lettek volna rosszak, csak a nagy nevek mellett olyan kisebbségi komplexusuk volt, hogy a koreográfiában a vezetést se nagyon merték magyarázni, nehogy véletlenül olyat mondjanak, amit a nagy nevek fordítva magyaráznának… Bizony nehéz úgy tanítani, hogy tanítok, de mégse, nehogy rosszat mondjak... Dim lights

Christopher Hussey & Katrina Branson
Abszolút favorit. Tetszett nagyon a tanítási stílusuk, és a felfogásuk a táncról. Zseniálisan magyaráznak, és Christophernek a humora is jó. Catrina pedig meglepő módon figyel arra, akivel táncol. Azaz KÖVET. A többi nagy névről ez nem mondható el, még egy helycserét is csak nagyon esetlegesen követnek le. Magukban eltáncolnak, illedelmesen mosolyognak, de a vezetésre nem reagálnak, csak ha ők is épp arra járnak. Catrina nem ilyen volt. Még letaposott, bekötözött lábbal, strandpapucsban is leállt velem táncolni, és tényleg velem táncolt. Nagy élmény volt. Amúgy ő az a csaj, aki 12 hónap alatt novice szintről felküzdötte magát és megnyerte a pro Jack&Jill-t… Nemsemmi.
Dim lights

Arjay Centeno & Melissa Rutz
Eleinte roppant szimpatikusak voltak. Buliban mindenkire mosolyogtak, és mindketten úgy tűnt, figyelmesen táncolnak a kezdőbbekkel is. Aztán jött a hidegzuhany. Flegmán besétáltak az órára, majd kisvártatva közölték, hogy: „Ez a legmagasabb szint? Látom fáradtak vagytok, nem sértődünk meg, ha hamarabb elmentek.” Arjay leült, és csak kelletlenül állt fel néha megmutatni valamit. Tök készületlenül jöttek és alapfeladatokkal szúrták ki a szemünket, ami pont arra volt jó, hogy megmutassák: látjátok, még ezt sem tudjátok. Sajnos a többi órájuk is hasonló szellemben telt. A tisztelet és készülés teljes hiánya. Mellesleg a hosszú elméleti monológjaik tökéletes ellentétben álltak mindazzal, amit eddig a többi tanár sulykolt. Sajnáltuk, mert amúgy szipatikusan táncolnak.
Dim lights

Volt még 2 verseny is a táborban, ahonnan kalandosan egy 2-dik és egy 3-dik helyet mentettünk haza, de erről Rita írt részletesebben.

Módosítás: ( 2010. augusztus 09. hétfő, 12:59 )