Adam & Rita Swing

Pénteken hajnali 5-kor sikerült elindulnunk, Beállítottuk a GPS-t és róttuk a kilométereket szám szerint 1700-at...

Ausztria – Olaszország - Franciaország. Gyönyörű vidékeken haladtunk, főleg Cannes és Monaco volt leírhatatlanul szép. Csak az volt egy kicsit idegesítő, hogy 10-20 km-enként fizetni kellett az útért. Kisebbfajta vagyont hagytunk ott nekik. Nagyon jól teljesítettünk , mert 15 óra alatt értünk La Grande Motte-ba.

Először azt hittük, hogy rossz helyre navigált minket a GPS, mert a szállodát elég fura helyre jelezte, mintha a BNV kellős közepén lettünk volna egy 2x2 sávos főúttal szegélyezve. De nem volt tévedés, oda szólt a foglalásunk. A tulaj nagyon barátságos volt és nem lepett meg, hogy nem tud angolul(franciáknak nem szokásuk). Megkaptuk a „szobánkat” aztán gyorsan érdeklődtünk, hogy van-e más lehetőségünk. És volt, igaz +10 euro/nap, de légkondis. Nem sokat hezitáltunk.

Szombat délelőtt 10-től volt regisztráció. A bejáratnál rögtön svájci ismerősökbe botlottunk. Regisztráció után volt időnk, mert csak 15 órától volt óránk, így kimentünk a tengerpartra bóklászni egyet. Iszonyú meleg volt. Aztán 3-ra visszamentünk. Az első 2x1,5 óra alapozó óra volt nekünk Olivier Massart-al, whip variációkat vettünk.
Aztán következett a szintfelmérés. 5 szintre lehetett jelentkezni és mi Melanie javaslatára a legmagasabb szintre jelentkeztünk.  
A szintfelmérés úgy zajlott, hogy mindig parkettre szólították az adott csoportba jelentkezetteket és táncolni kellett hármat, ami alapján ők megítélték, hogy valójában melyik szintre is tartozik egy-egy pár. Egyes szint, tömeg. Kettes szint még nagyobb tömeg. Hármas szint tömeg, ráadásul akikről azt hittük, hogy na ők tuti 5-ös csoport, ott ropták nem is akármilyen figurakészlettel. Egymásra néztünk és arra gondoltunk, hogy ez mekkora mega égés lesz, mert akkor már csak néhány pár nem táncolt. És akkor azt mondták, hogy a 4-es és 5-ös szintet egyszerre kérik. Kiálltunk a másik kb. 9 párral. Sikerült vidámat és hozzánk mérten jót produkálnunk a nem kis létszámú (kb. 120 ember) közönségnek, akik nagy tapssal jutalmazták a produkciókat. Az eredményt persze nem mondták meg rögtön, másnap délutánig izgulhattunk rajta.

Visszamentünk a szállodánkba(ami 20km-re volt a helyszíntől) és felkészültünk az estére. F10-től volt egy szabad óra, amit minden este egy számunkra ismeretlen francia tanár tartott franciául. De nagyon jó kis figurákat tanultunk. Majd f11-től hajnal3-ig buli. Jó zenék szóltak nagyon és jókat táncoltam sok idegen fiúval, akiket szinte mind én kértem fel. És persze a tanárok bemutatóztak, ami fergeteges volt. Tatiana és Jessica gondoskodtak a hangulat teremtésről.

Vasárnap: 13 órára kellett mennünk(addig aludtunk) órára. Előtte kiosztották a különböző színű karszalagokat, ami a szinteket jelölte. És megkaptuk a legszebb a rózsaszín karszalagot, ami az 5-ös csoportot jelentette. Nagyon boldogok voltunk. És az is jó volt, hogy nagyon kevés kb. 10 pár került ide, így jó kis klub szerű óráink voltak, ellentétben a többi csoporttal.
Első óránkat (2x1,5 óra) Parker és Jessica tartotta. Elmondták, hogy Jordan-ékkel közösen csináltak nekünk egy koreográfiát, amit szeretnének megtanítani. Megmutatták az ő részüket, mire mondtuk, hogy ugye ez csak vicc? De akkor még nem láttuk a másik, felét, na az tényleg viccnek tűnt. De belevágtunk, és nagyon élveztük. Csupa olyan mozdulat, figura, amit eddig a Youtube-on bámultunk. Nagyon jó hangulatú óra volt.
Második 2x1,5 óra az angol Paul és Catriona-val szintén koreográfia tanulással telt, de egy teljesen más stílusú figura sort tanítottak.
Aztán vissza a szállodába majd esti óra franciául és buli. Black&white party. Jópofa volt, 140 ember fekete-fehérben.  Ma már felkértem tanárokat is( Jordan, Arjay, Parker, Massart). De csak arra volt jó, hogy az önbizalmam a béka feneke alá süllyedjen. Nem azért mert nem tudtam lekövetni őket, hanem mert nem mertem belerakni plusz dolgokat, vagyis be voltam sz+++va ezerrel. Viszont már nem csak én kértem fel fiúkat, hanem néhányan odajöttek.

Hétfő: Várva-várt óra Jordan és Tatiana-val. Bemutatták a másik felét a tanulandó sorunknak. Nem hittük, hogy esélyünk van, de ők tényleg profik. Nagyon következetesen és részletesen megmutattak mindent. Nem csalódtam bennük.
Aztán Olivier Massart és Henriette(aki boogie táncos volt, többszörös VB döntős).Kicsit lassan indult be az óra, de végül azért tanítottak jó figurákat.
Mielőtt visszamentünk a szállásra kicsit kimentünk strandolni, ha már ott a tenger.
Este mentünk a szokásos francia órára, amin észrevettük, hogy mi vagyunk az egyetlen rózsaszínek, de még fekete(4-es szint) sincs és narancs(3-as csop.) is csak elvétve. Ebből rájöttünk, hogy akkor ezért néztek ránk mindig ilyen furán még a tanárok is. Mi viszont lelkesek voltunk és sok számunkra ismeretlen figurát tanítottak.
Aztán J&J verseny. Külön volt a 2-3 és a 4-5-ös csoportnak. Egyszerre nagyon sok pár táncolt és 3-mat kellett táncolni, 3 párcserével. Nekem nem sikerült jól, azt éreztem, hogy a fiúk iszonyúan izgultak és össze-vissza vezettek. Ádám azt mondta neki jó volt. Abban biztos voltam, hogy ő bejut, mert szerintem a fiúk közül a jók közé tartozott. De eredményt csak csütörtökre ígértek. Viszont kezdett kialakulni egy nagyon jó kis társaság. Egy orosz lány Katyja, a francia Olivier(nem Massart) és a felesége Natasa(orosz), egy francia salsa tanár páros és még néhányan. És most már jöttek a fiúk sorban felkérni(ez nagyon jó érzés volt) és természetesen Ádám sem ücsörgött tétlenül, a lányok nem hagyták. Egyre jobban élveztük a bulit.

Kedd: Még a workshop kezdés előtt óráztunk Parkerrel. Nagyon megérte!
Első dupla óra Chistopher és Catrina. Nem ismertük eddig őket, amerikaiak. De fantasztikus órát tartottak. Rengeteget tanultunk tőlük. De a többiek is így gondolhatták, mert óriási tapsot kaptak a végén. A másik tanárpár aki utánunk jött,(Paul és Catriona) meg is kérdezték, hogy mit tanítottak. Ők meg folytatták a koreográfiát. De sokkal laposabb (1x 1,5) óra volt mint az előző. Aztán volt még egy szimpla óra Arjay és Melissával. Na ez volt az az óra, amiről volt aki kiment. Nagy csalódás volt. Táncoltattak velünk néhány alap figurát, majd cinikusan közölték, hogy na, majd megmutatjuk, hogy hogyan is kell ezt igazán és egész órán alapfiguráztunk rohangászva. Közben Arjay végig ült, és néha mikor Melissa hívta, nagy kegyesen felállt. De nem tűnt el az arcáról egy pillanatra sem a „de bénák vagytok” kifejezés.
Ma elmaradt a Francia tanár órája mert Marrakech party volt, közös kajálással. Mi viszont már a szállodában belaktunk a székelykáposzta konzervünkkel, így inkább bejártuk a Marinát. 11-kor kezdődött a party, ami nagyon jó volt. Egyáltalán nem untuk, hogy minden este több órát West Cost Swingelünk. A fiúk akik felkértek nagyon jól és jókat vezettek, sok olyan figurát amit nem is ismertem eddig, és egyre jobban sikerült kombinálnom a lépéseimet is. Nagyon sok pozitív visszajelzést adtak, ami igazán jót tett. Sokat néztem a lányokat is, akik nagyon ügyesek voltak, nagyon színesen táncoltak. Sok jó táncos gyűlt össze. De ma történt egy momentum, amin nagyon megilletődtem. Jordan odajött és felkért! Sem előtte, sem utána nem tett ilyet lányokkal. Azóta sem értem, talán Parker mondhatott neki valamit, aki a magánóránk végén nagyon megdicsért. Mindenesetre nagyon igyekeztem helytállni, remélem sikerült, Jordan dicsérő szavakkal búcsúzott…

Szerdán pihinap volt. De nem nekünk! Megbeszéltük a csoporttársaink egy részével, hogy gyakoroljuk a koreográfiát, mert vagy csütörtökön vagy pénteken fellépés. 5 órát dolgoztunk. Nagyon elfáradtam, de nem is emlékszem mikor edzettem utoljára ilyen keményen. Viszont sikerült megtanulnunk a sorrendet(ami úgy láttuk igazán csak nekünk jelentett problémát)  és az utolsó 3 próbálkozásnál már tudtunk egy kicsit a technikára is figyelni. Nagyon nehéz koreográfia sokat küzdöttünk egy-egy figurával.
Aztán szaladtunk, mert Katja meghívott minket a szülinapi partijára. Ott konstatáltuk, hogy csupa orosszal vagyunk körbevéve, vagyis csak minket hívott meg a külföldiek közül, ami nagyon meghatott. Nagyon finom kaják voltak, így az aznapi sólet konzerv törölve lett.  Jót dumcsiztunk és az orosz tudásunkat is fitogtattuk, amitől teljesen odavoltak. Ádám még valami versikét is bedobott.
Buli ismételten nagyon jó volt. És ma volt a Pro/Am verseny. Nagyon sokan jelentkeztek. Először a lányokon volt a sor. A fiú tanárok húztak rajtszámokat és a lánytanárok zsűriztek. Én a negyedik körben kerültem és Christophert kaptam. Nem táncoltam még vele soha. Nagy örömmel üdvözölt, majd megkérdezte tudok-e slowfox-ozni. Sajnos nem nagyon, feleltem. Erre kérdezte, hogy lindy-t tudok-e. Igen. És balboát? Igen. Én meg azt nem, válaszolta. Jót nevettünk ezen. Egy lassú zenét kaptunk, jókat vezettet és elég jól követtem, majd csinált egy olyan figurát, hogy Marcus-féle beülés pózban végig tolt a termen. Nagy sikerünk volt vele az egész terem ovációban tört ki. Jól sikerült a produkciónk, sokan gratuláltak utána. Aztán a fiúk következtek Ádám utolsó körben Jessicát nyerte meg. Elkezdődött a zene, Ádám starter pozicióban jó sokáig, gondolom hangolódott, aztán csak azt láttam, hogy Jessica magától elindul. És a továbbiakban is jól elszórakoztatta magát Ádámmal nem nagyon törődve. Sajnáltam nagyon őt, mert így nem tűnt túl fényesnek a táncuk.

Csütörtök: Első dupla óra, Arjay és Melissa. Bíztunk benne, hogy talán most jobb lesz. Az első óra megint ugyan olyan érzést keltett bennünk mint a keddi, de a második órán végre nagyon hasznos dolgokat mondtak, még ha nem is a legszimpatikusabb stílusban. Nem lesznek a kedvenc tanáraink az biztos.
Aztán Jordan és Tatiana. Első órán koreográfiát gyakoroltunk, a másodikban pedig a double resistance alapjai, variációi voltak a tőlük megszokott stílusban. Nem lehet egy szinten említeni Arjay-vel. Szuper volt.
Este kihagytuk a franciákat és csak a bulira mentünk, mert ez volt az utolsó napunk és strandoltunk is még egyet. Előtte volt egy kis riadalom, mert Ádám elhagyta a kocsi kulcsot. Már azon gondolkodtunk, hogyan juthatnék haza, mert szombaton volt az öcsém esküvője. Ezért is kellett egy nappal hamarabb eljönnünk. Amit nagyon sajnálok, mert pont Parkerék és Christopherék órájáról maradtunk le, akik a kedvenceim lettek. Illetve a  Kabaréról meg a koreográfiánk bemutatójáról. De hát egy tanú nem hiányozhat a esküvőről ugyebár. A kulcs szerencsére meglett. Valaki megtalálta az utcán és a portára leadta.
Este buli a döntőkkel. A J&J –be egyikőnk sem jutott be. Én magamban biztos voltam, de Ádámon nagyon csodálkoztam (és nem voltam vele egyedül), mert abszolút ott lett volna a helye. A Pro/Am –et még nem tudtuk. Szólították a J&J döntősöket. Fel is sorakoztak szépen, de egyel kevesebb fiú volt. Hiába szólítgatták, nem jött több. Ekkor egyszerre a döntős lányok is és a közönségből is többen Ádám nevét kezdték el kántálni. A tanárok keresték ki az és amikor meglátták, egyszerre bólintottak. Így Ádám 007-es rajtszámmal, mint James Bond bejutott a döntőbe, amit az újonnan vásárol narancssárga gumiklumpájában nyomott végig, merthogy Beach party volt. Hármat kellett táncolni, de egy ugyanazon lánnyal. Nem a legjobbat fogta ki, de jól szerepeltek. Aztán jött az eredményhirdetés. Pro/Am döntős lista még mindig sehol. És James Bond helytállt és 3. helyen végzett! Nagyon büszke voltam Rá. Aztán elkezdték kihirdetni a Pro/Am végeredményét, csak úgy döntő nélkül. És sikerült második helyen végeznem, amivel együtt járt egy free pass a  See Sun & Swing 2009-re.

Nagy élmény volt, mint ahogy az egész tábor is. Nagyon sok barátot szereztünk, akikkel természetesen címet cseréltünk és még haza sem értünk, már kérdezték, hogy rendben volt-e a haza utunk. Sokat tanultunk a legjobb tanároktól és az egyik amerikai tanárpárral össze is barátkoztunk, kérték küldjük el a közös képet és feltétlen írjunk nekik. Egyszóval jó volt, hogy elmentünk és részt vehettünk egy ilyen táborban.