Adam & Rita Swing

Mivel tavaly igencsak jól éreztük magunkat és sokat tanultunk, így idén is részt vettünk a Párizsi workshopon.

Eredetileg Jordan - Tatiana, Parker – Jessica és Maxence tanári lista lett meghirdetve, de mivel sajnos Jordan térdét megműtötték, így Kyle-Sarah jöttek helyettük. Őszintén szólva nem bántuk, mert Kyle-ék voltak az egyetlen amerikai tanárpár, akiktől még nem volt alkalmunk tanulni. Nem is csalódtunk. Sőt!

Péntek reggel indult (volna) a repülőnk, de hála a hónak és az Easy Jet-nek 3 órás késéssel indították csak a gépünket, amit őrült hosszú sorban állás után tudtunk csak megközelíteni.

Leszállás után viszont azonnal megkaptuk a csomagunkat, és az info pultos lány felhívta nekünk a szállodát, ahonnan ingyen reptéri járatot küldtek értünk. De kicsit korán örültünk, hogy vége a viszontagságoknak, mert megint több, mint egy órát kellett várakoznunk a hidegben. Szétfagytunk, és sajnos ez az állapot végigkísérte az egész hétvégét. Mindenhol és állandóan fáztunk. Mintha a franciáknál nem lenne divat a fűtés… A tánctermet sem fűtöttél, szóltak is előre, hogy reggel jól felöltözve menjünk órára. Na de végre 3-ra megérkeztünk a szállodába (és felcsavartuk maximumra a radiátort).

Este 8-kor kezdődtek csak az órák így volt időnk kajálni és pihenni kicsit.

Szerencsére a workshop helyszín igen közel volt a hotelhez, olyan 1 km-re. De még ezt a távot sem kellett gyalog megtennünk, mert Olivier bérelt egy autót és mivel tiszteletbeli franciák lettünk, (erről később) így rendszeresen fuvarozott minket is.

Első óránk  Kyle-ékkal volt. Ez még közös óra volt szinttől függetlenül. A másodikat pedig Parkerék tartották. Nagyon jó volt mindkét óra. Aztán este 10-től pedig buli, tanári Jam-el együtt. Színvonalas volt a helyszín, nagyon jó parkettel. Szerencsére sok jó táncos gyűlt össze, így igazán nagyon jól éreztük magunkat. Lányoknak üzenem, hogy Maxence még mindig nagyon jól vezet ;o) A tanári Jam fergeteges volt.

Szombat reggel szintfelmérés…aki volt SSS táborban, van élménye. És bár ezt is Paco szervezte nekem egy kissé jobban tetszett a mostani módszer. Első órára mindenki bement az általa választott szintre és óra végén a tanárok eldöntötték, hogy kik azok, akiknek lejjebb-feljebb kell menni. Maradhattunk, a 4-es szinten, ami nagyon jó csoport lett a cserék után, így igazán hatékonyan tudtunk haladni. Kyle & Sarah színvonalas és vidám órákat tartottak. Egy elég nehéz figurasort tanítottak, tele apró díszítéssel, ami nekünk külön hasznos. Jordanék után az ő tanítási stílusuk tetszik talán a legjobban. A második órát Parkerék tartották, akik végig évődték az egész órát, mindketten a szokásos formájukat hozták. Inkább alapfigurákat tanítottak kissé feltuningolva. Délután Olivier R-ék adták az első órát, amit rögtön ki is hagytunk, nem tűnt túl érdekesnek, ráadásul végig franciául beszéltek. Aztán Maxence tartott közös órát a 3-4-es csoportnak. A figura anyag nagyon jó volt, csak épp összevont csoporttal már nem volt annyira hatékony. Viszont szerencsére nagyon jól működött a már többször bevált módszer, hogy Olivierékkel (Harouard) feldolgoztuk az órai anyagot, kölcsönösen segítve egymásnak.

Az esti programok előtt még volt két szabad óra, de azt kihagytuk.

Órák után maradtunk gyakorolni, mert Olivierék felléptek este a kabaréban a tanítványaikkal és felkértek minket is, hogy szálljunk be. Amikor pár hónapja itt volt, akkor 2 óra alatt letanította a koreográfiát, majd ideadott róla egy videofelvételt, hogy januárig gyakoroljuk be. Mi serényen gyakoroltunk és bíztunk benne, hogy nem hozunk szégyent rájuk. Hoztak nekünk ruhát, így teljesen elvegyültünk a csoportban. Illetve teljesen mégsem, mert elöl kellett táncolnunk Olivierékkel. Nagyon izgultunk (jól össze is vesztünk előtte), mert szakmai közönségnek kellett előadni, úgy, hogy Amerika legjobb tanárai is ott ültek a közönség soraiban. Helytálltunk. Sokan jöttek oda utána gratulálni, többek között Jessica és Sarah is.

Utánunk a tanári kabaré következett. Parkerék most kevésbé voltak jók mint előző nap, persze csak magukhoz viszonyítva. Ellenben Kyle és Sarah a legújabb koreográfiájukat adták elő, ami egyszerűen fergeteges volt. Viszont azt azért jó volt látni, hogy ők ugyan úgy izgultak fellépés előtt J. Aztán party hajnalig, ami igen jól sikerült, rég éreztem magam ilyen jól táncparketten.

Vasárnap reggel  Michael Kielbassa tartott órát. Ő ugyan nem volt benne a tervben, de Moszkvából hazafelé még akadt pár szabadnapja, hát elugrott Párizsba. Különösebben nem vagyunk annyira érte oda, de mivel Olivier Rioék helyett tartott órát, nagyon nem bánkódtunk. Viszont mivel összevont óra volt megint, ezért nem álltunk be a párcserébe, hanem Oliviérrel (míg Ádám teázgatott) egy sarokban különcködtünk.

Második órát Maxence tartotta jó kis vezetésekkel, figurákkal, de ezt megintcsak végig renitenskedtük.

Aztán közös ebéd a franciákkal és oroszokkal (minden kaját együtt költöttünk el, jó kis csapat volt, sokat nevettünk), a kínai étteremben, ahol „all you can eat” rendszer volt. Nem kis mulatságnak voltunk tárgyai Katjával. Ő egy hatalmas halom lichivel én meg egy óriási kupac rákkal botránkoztattam meg a társaságot.

Délután első óránk Kyle-ékkal volt (végre megint rendes csoportbontásban) és megint úgy éreztük, hogy ez igen, nagyon jó tanárok! Mivel egyel több lány volt Kyle is beállt a párcserézésbe.

Az utolsó órát Parkerék tartották. Jessica igen érdekesen rövid ujjú pólóban, rajta egy szövet melltartó és bojtos sapkában jelent meg. Jó sok technikát tanítottak, jó sok poénkodással (néha túl sok is) megtűzdelve.

A végén még összegyűltünk egy közös fényképre, majd eljött a búcsúzás ideje. Nekünk sajnos csak hétfőn reggel indult a repülőnk. Gyorsan vacsi, majd alvás. Az előző napokon alig aludtunk és másnap 05.40-kor kellett kelnünk…

Hétfőn félálomban reggeliztünk, majd kivittek minket a reptérre. Megnéztük a táblát és sűrűn káromkodtunk. Kiírták, hogy több mint egy órával később indul a gépünk. Nem tudtunk mit tenni kerestünk egy kényelmes helyet és mivel nyugágyszerű ülőalkalmatosságot találtunk, elaludtunk. Arra ébredtem, hogy 3-szor egymás után bemondtak valamit, amiből félálomban annyit értettem, hogy to Budapest. Aztán annyit hallottam a mellettem elsuhanó 2 sráctól, hogy mégis időben indul?. Erre megbökdöstem Ádámot és kérdeztem, hogy nem hallotta-e mit mondtak be. Fogalma sem volt. Elszaladtam (támolyogtam) megnézni a kiírást és rohantam vissza, mert azt mutatta, hogy mégis on time indulunk. 10 perc volt az indulásig és azt sem tudtuk melyik kapu a miénk. Végre megtaláltuk, úgy tűnt már mindenki beszállt. Nem is nagyon volt hely a repülőn, így mint odafele, most is a legelső sorban ültünk le. Viszont csak nem csukták be az ajtót, amitől 15 perc után már a fagyhalál küszöbén voltunk. Ekkor bemondták, hogy bocsi, de mivel nem tudják hány utasnak kell a fedélzeten lenni és volt, aki értesült a későbbi indulásról (hála a modern kornak-internet) 20 percet még várunk. Ádám odament a légi kísérőhöz, hogy vagy adjon egy pokrócot vagy csukják be az ajtót, amire tömör nemleges választ kapott. Nagyon megszenvedtük azt a 20 percet. Egész hazáig nem engedtünk fel.

Összegezvén a hétvégét: nagyon hasznos és jó volt a workshop, jó volt találkozni a régi barátokkal, sikerült új ismeretségekre szert tenni. Mindig oltári hideg van Párizsban amikor megyünk, s bár Paco rendezte a workshopot, végig volt ingyen kávé, tea, süti. Ha lehet, többet nem utazunk Easy Jet-el.