Adam & Rita Swing

Múlt hétvégén Kievben voltunk. Meghívtak tanítani Irinával és Kirillel együtt, az első Ukrán WCS workshopra.
Nagyon kedvesen fogadtak minket. Romannak a szervezőnek nincs autója így a hétvége alatt több-féle autóban ültem mint összesen eddigi életem során. Kiev hatalmas város így nagy távolságokat kellett megtenni. Minden alkalommal más lelkes tanítvány jött értünk. Ami meglepő volt, hogy nagyon jó kocsijaik vannak. Egy betonrengetegben (lakótelep) laktunk a főszervező lakásában. A házak előtt is tömegével sorakoztak a jobbnál jobb dzsipek. Fura volt, bár ők a kemény téllel és a magas padkával magyarázták:) Ugyanakkor az emberek nagy része ezekben a betonrengetegekben,  panel lakásokban lakik, amiből rengeteg van a városban.

Péntek este beültünk pizzázni Irináékkal, aztán csatlakoztunk a többiekhez egy Blues estre. A teremben sötét volt és párok vonaglottak. Mi meg Kirillékkel az öltözőben iszogattunk, dumcsiztunk. Furán hangzik az én számból, hogy iszogattunk, de hát kicsit próbáltunk "vegyülni".

Másnap szerencsére csak f1-től volt óránk, mert Irináék kezdtek. így kicsit ki tudtuk aludni magunkat. Délután 1 óránk volt a kezdőbbekkel és 1 a haladóbbakkal. Lelkes társaság.

Aztán még arra is volt időnk, hogy a belvárosban kicsit flangáljunk. Jópofa volt, mert Kiev születésnapja volt és nagy tömegelés volt, mindenféle ünnepségekkel, utcai dalárdákkal.
Kicsit megpihentünk, majd mentünk a versenyre, bulira. Nagyon jó kis verseny volt, bár náluk is hiányzott (még) az a bulizós feeling.
De lehet, hogy csak a szigorú zsüritől rettentek meg:)

 Az este folyamán  rengeteget táncoltam Kirillel, Ádám meg Irinával. Nagyon élveztük. És megtáncoltattunk egytől-egyig minden tanítványt. Bemutatóznunk is kellett, ahol csináltunk egy jó kis párlopkodást is, ami nagyon tetszett nekik:)

Dim lights

És persze gyakoroltuk tovább a "vegyülés", amikor Irináék jeleztek, hogy idő van:) Elég jól ellazultam...Lehet, hogy itthon is be kéne vezetni;)

Vasárnap nagyon nehezen tértünk magunkhoz reggel 8-kor, merthogy 10-től óránk volt viszont 4 körül kerültünk ágyba. Ettől függetlenül lelkesen megtartottuk az összes órát.

 

Majd megint buli. Sajnos iszonyatos dugó volt ami miatt vagy egy órát autóztunk úgyhogy mire odaértünk az utolsó 5 méteren ki kellett ugranom a kocsiból, mert a kocsi bánta volna. Irináék rögtön javasolták, hogy igyak, az majd rendbe tesz. így hát megint "vegyültem". Egy nagyon szép szórakozóhelyen volt a buli ahol még egy sushi vacsorát is elköltöttünk.
Aztán kiderült, hogy 1-kor amikor vége lett a bulinak, az esténk koránt sem ért véget. Még egy afterparty várt Roman lakásán. Én már csak szédelegtem olyan fáradt voltam, így elutasítottam az összes alkoholt, de Ádám még hősiesen helytállt.
Aztán előkerült a vizipipa. Mi még teljesen szűzek voltunk, sőt én még soha egy slukk cigarettát sem szívtam. Egyfolytában agitáltak, hogy próbáljuk ki. Úgyhogy végül egy fotó kedvéért szippantottunk egyet. Én percekig köhögtem tőle és borzasztónak találtam. Szerintem Ádámnak sem lesz a kedvenc időtöltése. Viszont ők láthatóan nagyon élvezték.
Megint 4 után feküdtünk le. Még gyorsan küldtünk egy sms-t a lánynak aki másnap városnézésre vitt minket, hogy 9 helyett 10-re jöjjön, de így is horror volt a reggel.
A városnézést nagyon élveztük, metróztunk, buszoztunk is. Elvitt minket a lány egy elég nyomasztó helyre. Föl kellett vennünk egy sötétszürke köpenyt és nekem fejkendőt is. Ádám szerint teljesen beilleszkedtem a többi öregasszony közé, akik imádkozni mentek oda, csak a rózsaszín válltáskámról ismert meg. Merthogy ez egy barlangszerű hely volt, sötét volt, csak néhol pislákolt egy-egy gyertya. A falakba vésett lukakban pedig bebalzsamozott tetemek feküdtek. Ezek szerzetesek voltak vagy olyanok akik sokat szenvedtek életükben. Az egyiknek kilátszott a keze. Hátborzongató volt. Az egész olyan depresszív volt, itt-ott emberek gubbasztottak a földön és imádkoztak, majd a hullák fölé hajoltak és csókolgatták őket. Jó volt kimenni a napfényre.
A templomok viszont gyönyörűek.

 

 Jól éreztük magunkat nagyon, de borzasztóan elfáradtunk. Levi-Iza köszönjük a helyettesítést!
A vizipipás képet meg megszerzem Ádámtól és felteszem:)